Shadow vallomása...

Helló! :)

Most kicsit siettem az új résszel, hogy ne legyetek annyira elhanyagolva, mert be kell vallani, még nincs túl sok rész idén... De előbb válaszoljunk pár kérdésre! :D
Köszönöm a válaszaidat, I.V. Noir Ange! Itt vannak most ez enyémeim! :))

Akarom... kérdések:

1.Eddig mi a véleményed Laráról?

Egy kedves, kicsit átlagos lánynak tartom, de emiatt könnyű a helyébe képzelnünk magunkat! :D

2.Szerinted mi lesz a vége a történetnek?

A vége? Most raktad fel az első részt! Na mindegy... Hát szinte garantálom, hogy az 1D valahogy örökké része marad Lara életének... :3 

3.Mi lesz ha visszajön a történetbe az 1D és találkozik Nickel?

Az 1D Nickel? Hát az kérlek szépen érdekes lesz... xD De amúgy meg gondolom nagy csábítás, és...

4.Szerelmi háromszög lesz-e benne?

Szerintem lesz, de majd meglátjuk! ;)

5.Szeretnétek-e ha több perverz rész lenne-e benne? Nem 18+ blogot akarok vezetni... de azért egy pöppet többet rakjak bele?

Hát... Tudod, hogy nem az én műfajom, de...azért el bírom olvasni... xD

És köszönöm a válaszokat T. Vickynek, aki egy szintén remek írónő, és ennek a blognak a gazdája. :D Na most... Akkor a kérdéseidre a válaszaim:

1. Mi a neve Kőfej Tájfumerengjának?
Bariii!!!! :D ^^
2. Hogyan figurázza ki az első fejezetben Kőfej Hablaty történetét?
Idézem: "Hablaty, a nagy erejű hős, mindenki nagy bálványa, satöbbi-satöbbi"
3. Mi Alice szerepe a történetben? Mennyire szereted a karakterét?
Kérlek szépen, szerintem nem igazán fontos, tul kép kb. annyi szerepe lehet, hogy idegesítsen. Ennyire még nem idegesített szereplő, hogy álmomban a saját szerelmemmel kezdett flörtölni... >< Rettenetesen ellenszenves, de valakinek muszáj bezavarnia... :D
4. Eddig hányan haltak meg a történetben, és miben?
Csak Rex... Miért pont Rex? Abban, hogy megvédte Kőfejet, egy felé repülő tőrtől... Na pont én mondom, aki mondjuk miket tervezget, na de nem spoilerezek... :D
5. Hogy hívják Tasma és Kőfej stylistjának?
Sven 

Köszönöm a kérdéseket, és ha még valaki szeretne velem ilyen körlevelesdit játszani, akkor közlöm az új kérdéseket, hogy ne legyenek olyan idegtépőek!

1. Melyik volt a kedvenc részed?

2. Mit gondolsz a szereplőkről? 

3. Tetszik? Feliratkozol? (Ha igen, miért nem... xD)

4. Mit gondolsz Sárkányalföldről és Crystalról, azaz, erről a fantasy részéről?

5. Szerinted mi lesz a vége, és, hogy tetszik neked, illetve szerinted mi a célja Andrew-nak a sztoriban? 

Nos ennyi lenne változtatásnak, meg még annyi, hogy ha valakivel megcsinálod ezt, még egy feltétel:

- Kommentelj az egyik részére lehetőleg valami építő kritikát! (Sőt, szinte muszáj annak lennie. Ez a rész arra szolgál, hogy segítsük egymást!)

És nem is húzom tovább.... Jöjjön a folytatás!

Amikor elolvastam a levelet, valósággal összezuhantam. Ha nem lett volna alattam az a szék, valószínűleg összerogytam volna. Valami megkapót éreztem iránta. Még százszor újra és úja elolvastam a levelet, miközben csak néztem magam elé. Olyan volt Shadow, hogy ha találkoztál vele, valamit biztos utálni kezdesz miatta. Vagy őt..., vagy magadat... Akkor én éppen az utóbbit tettem. Éjszaka coffein tablettákat szedve próbáltam ébren tartani magam, és a teljes végkimerülésig tanultam.

Másnak szörnyen rosszul voltam. Úgy éreztem, mintha forgott volna körülöttem a világ,.. Azt hittem álmodok. Rettenetesen fájt a fejem, mikor beültünk a dolgozatokhoz. Az éjszaka alatt tanultakból alig rémlett valami. Én azt hittem, ott a padban ájulok el, és talán jobb is lett volna, de valahogy ülve nem történt semmi, csak émelyegve, karikás szemekkel meredtem magam elé.

Délben Max mellé ültem, és elmagyaráztam neki, hogy délután velem kell tartania.
- Szia- pakoltam le a tálcám Max mellé. Más nem ült az asztalnál, így legalább nem kellett suttognom.
- Helló...- mondta, miközben a tányérján lévő borsószemeket tologatta a villájával.
- Öhmm... Délután gyere kérlek a ligetbe.
- Minek? Egyébként nagyjából hány órára kéne jönnöm?
- Tegnap már mondtam, hogy valami fontosat akarok mutatni! Azt hiszem, olyan öt körül jó lesz.
- Ha már megint az a figura lesz ott, akkor inkább kösz, de nem vagyok rá kíváncsi.
- Max, ne makacskodj már!- lábaimmal idegesen trappoltam az asztal alatt, miközben kibányásztam Andrew levelét a táskámból, amit utána Max elé nyomtam- Tessék, olvasd el, aztán döntsd el, mit szeretnél csinálni.
Max hosszasan nézte a levelet, Valószínűleg többször is elolvasta, vagy csak töprengett, hogy mi legyen.
- Jól van, ott találkozunk- suttogta megenyhülve, mire vissza csúsztatta a gyűrött levelet.

Öt óra felé már borongósan sötét volt odakint. Rossz előérzetem volt. Kis félelemmel indultam el a megbeszélt találkozási pontra. Max-el félúton találkoztam. Szótlanul lépdeltünk egymás mellett. A folyosón csak páran lézengtek már. Az ebédlőbe fél szemmel belesve láttam, hogy éppen készültek beállítani a fát a talpba. Elmosolyodtam. Hatalmas, dús fa volt, amolyan kicsit összecsapott ágakkal, de pont ez tette széppé. Kifelé menet csak ellöktük a kétszárnyú ajtót az utunkból. Onnan én mentem elöl. Kicsit hullott is a hó. A bunker felé vettem az irányt. Hamarosan megtaláltuk Andrew-t, aki a fának dőlve várt ránk. Téli kabát, és egy piros bojtú, kék-fehér csíkos sapka volt a fejére húzva. 
- Szia Shadow!- köszöntöttem mosolyogva. Ő közelebb lépett, átölelt, majd kezet rázott Max-el. Valahogy másmilyen volt, mint azelőtt. Arca gondterhelt, szemei párásak, mosolya hamis volt. Megijesztett viselkedése, így kicsit bátortalanul lépkedtem mellette. "Most valami nagy dolog fog történni!"- villant át fejemben egy gondolat. Újra Andrew-ra néztem. Egy valami nem változott meg: arcából nem tűnt el az a pajkos, szeretetteljes nézés. Még akkor is olyan titokzatos bűvöletet, kedvességet sugárzott. Csak már kevesebbet, észlelhetően kevesebbet. 
- Max, Flóra, azt ígértem nektek elárulom, ki is vagyok valójában, vagy kilépek Flóra életéből. Választottam- itt mindenki a földet nézte, mintha arra várnánk, hogy történjen valami, hogy ennek az egész furcsaságnak vége legyen, és felébredjünk. De nem álom volt, Andrew folytatta:- Úgy döntöttem, mindkét kérést teljesítem- Megfagyott a levegő. Nem a fagyos szél, a hó, vagy a tél műve volt, se nem Dér Jankóé.Andrew műve volt azzal, hogy mindkét részét vállalta a feltételeimnek. Max-re pillantottam. Láttam rajta, hogy kissé ő is ellenkezik ezzel. Közbeakartam lépni, de Max leintett, hogy várjuk ki a végét, majd közbelépünk, ha már befejezte a mondókáját. Én aggódva figyeltem Andrew-t, és magamban meg is bántam, hogy elküldtem azt a levelet. - Max és Flóra. Illetek egymáshoz. Mindketten lobbanékonyak, és éretlenek. Sokat fogtok még veszekedni, de az egymás iránt érzett tűz kettőtökben megfogja oldani ezt a helyzetet. Flóra, te egy különleges lány vagy, akire még rá fér a csiszolás. Téged, Max nem igazán ismerlek, de ha képes voltál kiállni ellenem, mint aki meg akarja védeni szerelmét, azzal sok baj nem lehet. Azt ígértem, elmondom, ki vagyok. Nos majd arra is sor kerül idővel. Kérlek Flóra, ne szomorkodj, hogy elmegyek. Fogunk még találkozni, és akkor majd megtudod, ki is az a Shadow- Andrew befejezte a fájdalmas monológot. 

Arca kivirult, de szeme csak homályosabb lett. Széles mosolyra húzta a száját, tett egy nagy lépést hátra, majd integetésre emelte a kezét. Én egészen addig, csak könnyekkel a szememben, tátott szájjal hallgattam, Max döbbenten nézett Shadowra.
- Várj, ne menj el! Én tehetek az egészről, kérlek maradj itt!- tört ki belőlem, és közelebb léptem Anrew-hoz, de ő leállított. 
- Amúgy is itt volt az ideje, hogy elmenjek. Te csak megkönnyítetted azzal, hogy megírtad a levelet. Köszönöm- egészen nyugodtan, és halkan beszélt. Nekem könnyekkel teltek meg a szemeim, és kérlelőn néztem rá. Ő kezével lágyan megsimogatta a hidegtől kipirult arcom. Hirtelen hóvihar támadt Andrew körül. Mint egy hótölcsér, olyan volt. Egyre sűrűbb és sűrűbb lett, a végén már átláthatatlan. Amikor már eléggé felgyorsult, egy hirtelen pillanatban szélcsönd lett, és a felkavarodott hópelyhek lassan kezdtek földet érni. Én meg csak álltam ott. Max odasétált hozzám, átölelt, és a földet nézve annyit mondott:
- Most elment. Valóban elment...