A különös kirándulás

Hy! Ezúttal végre megkezdődik az igazi kaland, természetesen egy társ kíséretében! Megismerkedünk egy új-régi szereplővel, és újabb kihívások elé nézünk! Csak ne felejtsd el elképzelni! Jó mozizást! :D ;)

Egész éjjel elég nehézkesen aludtam.... Volt egy álmom, megint azzal a hanggal...:

- Emlékszel rám, Flóra?- suttogta a hang.

- Igen- feleltem biztosan.

- Tudod, ki vagyok?

- Azt már nem- mondtam, mire bevillant egy kép: Crystal szobra a ligetben. Már mindent értettem.

- Most már tudod?- hebegte a hang.

- Te vagy Crystal?

- Én- mondta, aztán bevillant még egy kép: a takarítószertár. Többre nem emlékeztem, mert nagyjából ennél a résznél felébredtem. Első ötletem a takarítószertár felkeresése volt. Kikászálódtam az ágyamból, és gyorsan összekaptam magam. Még nagyon korán volt, olyan fél hat körül járt az idő, mikor kitettem a lábam a szobámból. Sietnem kellett, mivel aznap már nekem is óráim voltak. Kissé fel voltam bátorodva az álmomtól. Ha az a hang tényleg Crystal volt, akkor fontos megkeresnem- gondoltam.

   Útközben összefutottam Max-el - fogalmam sincs, mit keresett a folyosókon, ilyen hajnalok-hajnalán... - , akinek mindent elmeséltem, ami az álmomban történt. Erre ő teljesen belelkesedett, és közölte, hogy szívesen velemjön, és segít, amiben csak tud. Azt is hozzátette, hogy nem lenne szabad a folyosó végén tartózkodnunk, de világosan elmagyaráztam neki, hogy ilyesmiről hallani sem akarok. Így már ketten rohamoztuk meg a szertárat. Max előkapott egy zseblámpát, és elkezdtünk behatolni, mivel minden kész káosz volt, és a vödrök, mosószerek és rongyok egymás hegyén hátán álltak, mintha csak behajigálták volna őket ide... Én mentem elöl, mert Max udvariasan kijelentette, hogy lányoké az elsőbbség, ezért a gyáva nyuszi utánam menetelt.

- Mondd  csak, nincs itt túl hideg?- kérdezte.

- Mihez képest "túl hideg"?

- Egyszerűen túl hideg, mit kell ezen bonyolítani?- idegeskedett,  de én csak botorkáltam előre, ahogy csak tudtam. Kiderült, hogy ez a szertár nagyobb, mint gondoltam. (És jóval pókhálósabb.)

- Nincs itt egyre hidegebb?- kérdezte Max ismételten az idegeimre menve.

- Ne gyere megint ezzel! Ha fázol, akkor egyedül is meg tudom nézni, mi van a végén, és, mitől lesz egyre hidegebb! Egyre hidegebb... -mondtam.

- Mi az, eszedbe jutott valami?

- Max! Ez az! Szerinted mitől lesz itt egyre hidegebb?

- Mert az északi sarkra visz ez az ósdi szertár?- vakargatta értetlenül a fejét.

- Dehogy, te ütődött! Ez azt jelenti, hogy hamarosan kijutunk az épületből!

- És miért ilyen nyirkos a levegő? A felhők fölé jutunk, vagy mi?-idétlenkedett.

- Nem hiszem, de nézd! Ott valami fény van!- mutattam az egyik sarokba.

- Igazad van! Gyere, ki akarok menni innen, mindjárt előtör a nem létező klausztrofóbiám!- tört előre Max.

- Várj csak! Azt hiszem ráléptem valami keményre, ez valami kerek holmi.

- Csak siess, elegem van!

- Jövök már!- szóltam utána, miután sikerült megkaparintanom a félgömb alakú valamit. Amint kiértünk, egy fura házban találtuk magunkat... Minden kicsit nagyobb volt, mint az átlagos bútorok. Ágy helyett egy hatalmas függőágy volt a plafonra rögzítve, és elég nagy volt a belmagasság. Ajtó helyett meg valami ablakszerű tákolmány volt a padló és a plafon között félúton. Ahogy a helyet többé-kevésbé szemügyre vettem, az egyik hatalmas ablak kicsapódott, és belebegett rajta egy lilás árnyalatú sárkány, majd gyorsan becsapta maga mögött az ablakot.

- Flóra! Végre eljöttél!- szólított meg.

- Itt vagyok... Crystal?

- Igen, én vagyok.

Ilyen volt Crystal. Unalmamban még origamiban is megcsináltam, habár az nem igazán hasonlított...

- És ki ez a fess, reszketős fiatalember? Talán fázik?

- Csak egy kicsit!- válaszoltam Max helyett, hiszen tudtam, hogy úgyse mer megszólalni. Meg amúgy kicsit fázott is szegényke- Miben segíthetünk?

- Hogy ő miben segíthet, azt nem tudom, de te nagyon is sok dologban- jelentette ki.

- Mi van?- bökte ki Max, kissé dühödten.

- Semmi!- nyugtattam meg, és egyúttal tudattam is vele, hogy most nincs szükségem a segítségére, egyedül is boldogulok.

- Szóval jobb, ha az elején kezdem. Pár hónapja a Kráterben, ahol nálunk a tárgyalások folynak, felvetettem, hogy vegyük ismét birtokba egyetlen földi kapcsolatunkat, a Crystal Gimnáziumot. Ez az ötlet azonban sokaknak nem tetszett, hiszen rengetegen félnek a változásoktól, és félnek új dolgokat megismeri, ezért inkább el is vetik az efféle ötleteket. Egyesek még nekem is támadtak, hogy veszélyes vagyok a sárkány társadalomra. Fenyegetőztek velem, hogy ha buzdítom a népet új dolgok megismerésére, akkor kő kövön nem marad.

- Ki küldi a fenyegetéseket?- kérdezte Max.

- A király! Dragonosz!

- És mi miben tudnánk segíteni?- érdeklődtem.

- Meg kell találnod a pörgettyűmet!

- Crystal, hogy néz ki egy ilyen pörgettyű? Úgy, mint ez a félgömb darabka?- kérdeztem felmutatva azt a kis tárgyat, amire a szertárban ráléptem.

- Hiszen ez az!- kiáltott fel, és örömében szaltózott is egyet a levegőben.

- Bocsánat, hogy megzavarom e nagyon fontos társalgást, de nekem és Flórànak tíz percen belül órán kell lennünk!- jelentette be Max, és ezzel máris elbúcsúztunk, hiszen ha nem vagyunk időben órán, még keresni kezdtek volna, Félix meg tudja, hogy kutakodtam erre. Ha megtudnák, hogy itt voltunk, még több bajt hoznánk Crystal fejére. Pedig már így is elég sok gondja volt. Crystal felajánlotta, hogy a pörgettyűje azonnal visszavisz minket a világunkba, mi meg a legnagyobb örömmel belementünk, és már ott se voltunk.