Titkok nyomában

Hali! Most egy kivételesen is mélyebb részt hoztam. Nagyon próbáljátok beleélni magatokat, különben rossz az egész. Megerőltettem magam és írtam a szokásosnál kevésbé vidám részt, hogy kicsit felrázzalak titeket is, meg a szereplőimet is. Azért ne rohanj! Mindenképpen fusd át, borzalmas (szerény véleményem szerint) azért nem lett. Remélem így is tetszeni fog! Na hajrá!





Egész éjjel nagyon jól aludtam. Semmi sem zavarta meg lassan helyreálló, zavaros nyugalmamat. Reggel szinte magamtól ébredtem, de amint kinyitottam a szemem, beugrott, hogy meg kéne etetnem Luckyt. Felpattantam, és beengedtem kutyusomat a lakószobámba. Szegény kicsit sápadtka volt, de a kaját jól megette. Akkor épp hétvége volt, vagyis nem volt se tanítás, se csengő. Fogtam magam, és elindultam megkeresni Félixet, hogy befejezze a körbevezetésemet. Amint ott mászkáltam a középső folyosón, egyszer csak megpillantottam Krisztinát. Odamentem hozzá, és köszöntem neki. Megkérdeztem, hogy mi volt tegnap az a nagy földrengés. Azt mondta, nem beszélhet róla, mert titok, de én addig-addig faggattam, amíg el nem mondta:

- A suli maga egy másik tér, ha ezt érted. Nem ugyanaz történik a kinti világban, mint itt bent, a suliban. Az eső is csak a suliban esett. Vagyis… Várj! Megmutatom- mondta és elindult az általam eddig ismeretlen 3. folyosón. Természetesen követtem. A út elején bal oldalt volt egy ebédlő, aztán a tornaterem, meg néhány WC. Továbbá az átjáró végén egy hatalmas, kétszárnyú ajtó. Nem volt hosszú folyosó, inkább széles. Könnyen végigsétáltam rajta. Érdekes módon, csak egy-két idősebb diákot láttam. Igazság szerint nem zavart. Krisztinával kézenfogva átrohantunk a folyosón, és amint az ajtó elé értünk, meg se álltunk, mert a két szárny magától kitárult előttünk. Egy gyönyörű ligetbe jutottunk, ahol egy fantasztikus vízesés zubogott le előttem egy kis tóba. Újra... újra szabadság! Megint megrohamozott ez az édes érzés. Mintha kábítószer lett volna, úgy sóvárogtam utána... Hirtelen nagyon szabadnak éreztem magam. Legszívesebben megfürödtem volna, a tükörsima vízben. Kriszti intett, hogy kövessem, és elindultunk egy széles ösvényen. Az út nem emelkedett, sőt nem is lejtett. Egyenesen belementünk az erdőszerűségbe. Körülnéztem és minden úgy nézett ki, mintha egy zárt térben lennék, egy szobában. Falakat azonban nem láttam. Gyorsan beértünk egy nagy tisztásra, ahonnan nyílt egy strand, ahol a vízbe lehetett menni. A főtér közepén egy szobor volt. Sárkány szobor. Fenséges volt. Alatta, valami emlékkő volt, koszorúkkal körberakva. Volt ott valami firkálmány is, de nem tudtam elolvasni, ezért oda hívtam Krisztit.

- Te! Mi van ide írva?

- Fejből nem igazán tudom, de valami olyasmi, hogy a Crystal sárkány emlékére.

- Ki az a Crystal sárkány?

- Állítólag Crystal egy kislány volt réges-régen, aki hozzájutott egy varázserejű pörgettyűhöz. A pörgettyű olyan, mint egy csodalámpa. Ha megpörgeted, kiszáll belőle egy sárkány. Ezek a pörgettyűk kapuk egy másik világba. Minden sárkányhoz kapcsolódik egy pörgettyű, ami elvezet a mi világunkba. De ezek általában a föld mélyén lapulnak. Néhány, közöttük a Crystalé is, előkerül. Az emberek mindig egyszerű játéknak hiszik és odaadják egy gyereknek. Crystal egy árva lány volt. Egyszer kirándulni jött egy régészeti ásatásra és egy munkás adta neki, mondván, biztos valaki eldobta. Crystal a sárkányával átment abba a sárkányvilágba, sárkányalföldre. Annyira megszerette végül azt a helyet, hogy úgy döntött, örökre sárkány marad. Nem tudni hogyan, de létrehozta ezt az iskolát. A suli a két világ között van pontosan. Mintha buborékba lenne zárva. Eredetileg azért hozta létre az iskolát, hogy az embereknek megmutassa a sárkányok világát. Meg is nyitott egy kaput, és elkezdte behozni az embereket. A sárkányoknak ez azonban nem tetszett, és száműzték Crystalt. Cystal száműzetése előtt elrejtette saját pörgettyűjét és bezárt az átjárót.

- Honnan tudsz ennyi mindent?

- Én vagyok a legjobb történelemből!

- És a földrengések?

- Mivel a suli a két világ közé van szorítva, sokszor előfordul egy-két földrengés, vihar. Ilyenkor veszélyesek a folyosók, és könnyen beomolhatnak.  Ezért olyankor mindenki köteles a szobájába menni. Nem olvastad  házirendet?

- Hát… nem igazán. Nem semmi, hogy miket tudsz!- mondtam, aztán ismerős fej tűnt fel a fák között.

- Larry!- kiáltottam oda neki.

- Flóra, Kriszti! Mit kerestek ti itt?

- Elmeséltem neki Crystal történetét- mondta Kriszti.

- Ó értem. Én éppen edzek egy kicsit- kocogott közelebb Larry. Nem is értem, Kriszti hogy volt képes olyan messziről szájról olvasni.

Lerajzoltam Larry-et Sajnos kicsit kifolyt a tinta és elmosódott a szörfdeszkája, de szerintem hasonlít! :D

- Tényleg! Most jut eszembe! Larry! Nem ismered véletlenül azt a narancssárga hajú, magas, vidám fiút?- érdeklődtem.

- Ja! Max-ről beszélsz! Persze, hogy ismerem, most is együtt futottunk, csak ő egy kicsit lemaradt, de biztos hamar itt lesz- mondta, és már látni is lehetett a fehér sapkában ténfergő Max-et.

- Sziasztok…- lihegte a mindjárt összeeső Max.

- Helló!- köszöntünk neki Krisztivel.

- Csakhogy ideértél- jelezte óráját mutogatva Larry, hogy már igazán mehetnékje van.

- Jól van, jól van- mondta Max lihegve.

- Mikor mutatod meg az alagsort?- tettem fel kérdésemet.

- Majd holnap- nyöszörögte, de mást nem is vártam.