Másnap a csengő rekedtes, fülcsavargató hangjára keltem. Gyorsan elkészültem minden fontos dologgal, és Luckyt bezártam a szobámba. Gondoltam, baj lett volna, ha szerencsétlen kiskutyát meglátják a suliban. Táskámat még nem vettem a vállamra. Arra gondoltam, először megkeresem... Azt se tudtam, mit kéne keresnem, de vállat vontam, és elindultam a hatalmas suliba. Átvágtam az aulán, és sebesen a középső folyosón kezdtem lépkedni. Ez a folyosó már eléggé iskolás feelinget sugallt. Papírjaimmal kezemben (mivel már egy hónapja megkezdődött a tanítás) benyitottam az igazgatóiba,ahol már vártak:
- Szervusz! Gondolom te vagy Flóra!- köszönt egy fekete hajú, szemüveges, bajszos bácsi (gondolom az igazgató úr).
- Csókolom!- mondtam vidáman, mert eddig nagyon tetszett a sulija.
- Ezek a papírjaid?- kérdezte egy kis szünet után, mert elkalandoztam. Megláttam a sarokban egy szőke fiút. Elkezdtem önkívületlenül vizsgálgatni. Szoktam ilyet csinálni, és akkor éppen megakadt rajta a szemem. Csak az volt a bökkenő, hogy azelőtt NEM emberekkel csináltam ilyet, hanem állatokkal, és dombokkal. Ezt a pechet. Elég kínos volt, mikor az igazgató úr kérdését meg se hallottam, és pár pillanat után, kedvesen elkezdte kicibálni papírjaimat a kezemből. Erre, mint álomból szokás, felébredtem, és engedtem a papírok szorításából.
- O...Elnézést.
- Semmi gond. Félix, gyere ide! Segítenél körbevezetni a kis hölgyet?- erre a szőke fiú felnézett papírjairól (mert valamiket nagyon tanulmányozott,) és odajött hozzám. Kedvesen rám mosolygott, szinte elvesztem szemeiben. Szemöldökeimet összehúzva bámultam kék szemeit, mintha relytéjt próbálnék megfejteni.
- Gyere, megmutatom a termed, és ha akarod, bejárhatjuk az egész sulit! Akkor jössz?- kérdezte, és én bólintottam, hogy igen, szívesen vele tartok. Első utunk a könyvtárba vezetett.
- Ez itt a könyvtár. Bármikor jöhetsz ide kölcsönözni. Van viszont egy zárolt szekció, ahonnan csak a rangosak, mint például én vehetünk ki könyveket.
- Mindenkinek ez mondod?- kérdeztem a könyvek között kutakodva.
- Hát... Nem egészen. Mindenkinek mást mondok. Azt ami épp eszembe jut, de azért azt is, amit tudniuk kell- mosolyodott el.
- Félix...- kezdtem- Miért vagy te ilyen magas rangú?- kérdeztem .
- Mert az apám az iskola igazgatója!- nevette el magát, de én nem értettem, mi ebben a vicc- Sokan szokták kérdezni, pedig nagyon hasonlítok rá! A hajam színén kívül- mondta elkomolyodva. Egy picit sétálgatni kezdtem a könyvek sorai között. Azelőtt szinte egyáltalán nem olvastam. Nem állíthattam magamról, hogy művelt vagyok...
- Szerintem mehetünk tovább-javasoltam és elindultunk a középső folyosón. Útközben összefutottunk néhány diákkal. Először kifejezetten odajött hozzánk egy narancssárga hajú fazon, aki elég magas volt. Fekete dzsekiben, fehér pólóban volt. Kedves, laza megjelenése volt. Vidámságot sugárzott, ahogy megjelent. Elég feltűnő, mosolygós fickó volt. Elsőre elég szimpi, mint Félix. De mégis más.
- Sziasztok!- köszönt, és oldalba lökte Félixet- Új a csaj?- kérdezte, amit egészen véletlenül meghallottam, majd rám nézett és súgott Félixnek még valamit, de ezt már nem hallottam.
- Hát, szia!- nyújtotta felém kezét az idegen srác.
- Helló!- ráztam meg mosolyogva hosszú csülkét.
- Látom, új vagy itt. Nem bánnád, ha, miután Félix mindent lerendezett, megmutatnám neked az alagsort?- kérdezte döcögősen, amin meglehetősen elmosolyodtam.
- Nem bánnám- adtam értésére, aminek látszólag eléggé örült.
- Na jó szórakozást! Sziasztok!- intett és besétált a könyvtárba. Még a nevét se tudtam. Mindegy, majd elmondja. Mentünk tovább, ahol egy cuki, gödörhajú lányt láttam meg. Azért cuki, mert alacsonyabb volt mint én, és olyan kislányos volt. Kék poncsóban, és lila hosszú nadrágban volt.
- Szia!- köszöntem rá, de a lány valamiért nem válaszolt. Igaz, hogy háttal volt nekem. Félix gyorsan hátra húzott és az mondta, hogy ne csodálkozzak, mert a lány siket. Ezen kicsit meglepődtem, sose volt dolgom siket lánnyal... (Mondjuk mással sem nagyon.) Mindenesetre nagyon szükségem volt barátokra, és egy próbát megért. Odamentem hozzá és megböktem, mire felém fordult és kedvesen integetni kezdett nekem. Kissé zavarba jöttem, de Félix azt mondta, tud szájról olvasni. Beszéltem hát kicsit hozzá, amikor egyszer csak (számomra érthetetlenül) megszólalt:
- Nem kell artikulálnod, így is értem. Krisztina vagyok- elég érdekesen beszélt, de érthetően. Erre én- most már normálisan -elmondtam saját nevemet. Örültem, hogy ilyen jól lehet vele beszélgetni, és igen bensőséges, kedves lánynak bizonyult. Én még nem kezdtem el megnyílni neki... attól még féltem.
Mialatt mi beszélgettünk, Félix oda ment egy másik sráchoz. Látszott rajta, hogy idősebb nálam. Fekete, hosszú haja volt, amit coffban hordott. Miután társalgásomat befejeztem Krisztinával, oda mentem Félixékhez. Félix bemutatott Larrynek és elmondta, hogy ő a suli karateedzője. Látszott, hogy irtó erős. Ezenkívül megtudtam, hogy nagyon okos és dobol. Jó kis infó. Vele se beszéltünk sokat, mert végre beértünk a termembe. Megmutatta Félix, hogy hol ülök, és adott egy órarendet. Elmondta továbbá azt is, hogy itt mindenkinek van egy jele, mint az oviban. Ez kicsit nevetségesen hangzott, de hamar beletörődtem. Az én jelem a cékla. Nem tudom, hogy sakkozták ezt ki, de tetszett. Azt mondta, hogy a folyosó végére TILOS menni. Azt ugyen nem árulta el, hogy miért, de azt mondta, hogy hamarosan meg fogom tudni. Na ezen ismételten kiborultam (de csak magamban). Már megint korlátozták a szabadságomat. Hirtelen hatalmas földrengés rázta meg az iskolát. Eltartott legalább egy percig, és 4-es erősségűre becsültem a Richter skálán. Mint később megtudtam, csak a suli rengett, de az is csak belülről, de erről majd később! A földrengés következtében Félix ölébe zuhantam, ami elég ciki volt, eltekintve attól, hogy egy lélek se volt a folyosón. Gyorsan ellöktem magam tőle, habár kellemesen bizsergető érzésem volt. Vágytam a közvetlenségre, de még korán volt hozzá. Miután az első rengés elmúlt, Félix felsegített, és a szobámba küldött. Hihetetlen rémület futott át rajtam. Teljesen megremegtem, főleg mikor beértem a szobámba, és kinéztem az ablakon. Hatalmas vihar tört ki, és elment az áram. Félelmem már teljesen a tetőfokára hágott, mikor ágyamban ülve, párnámat szorongatva átéltem a kisebb, de mindennel együtt már ijesztőbb utórengést. Sajnos mivel nem volt áram, még jobban megijedtem, és elkezdtem fázni. Úgy remegtem, mint a nyárfalevél. A legborzasztóbbak azok a rettenetes nyikorgások voltak. Valószínűleg az épület adta ki őket a földrengés és a vihar következtében. Minden egyes nyikorgásnál azt hittem, valaki, vagy valami megjelenik a szobámban. Már-már kezdtem rémeket látni, mint mikor az ember horror filmet néz, és aztán valamitől eléggé megretten, és nem tud aludni, de végül még is elnyomja az álom. Velem is ez történt. Rettegő lelkem, és testem lenyomta a fáradtság. Magam se tudom, hogyan, de reggel csordultig voltam vidám életerővel, mint tegnap az a srác, akivel találkoznom kellett volna. De most ez sem zavart. Semmi se tudott kiugrasztani stabil lelki egyensúlyomból. Testem azonban elgémberedett, ezért csakhamar vissza is aludtam. Nagyon jól esett szundítani, de végig gyötört a lelkiismeret-furdalás, hogy nem adtam Luckynak enni. Azonban végig mélyen aludtam, amíg..
- Hát... Nem egészen. Mindenkinek mást mondok. Azt ami épp eszembe jut, de azért azt is, amit tudniuk kell- mosolyodott el.
- Félix...- kezdtem- Miért vagy te ilyen magas rangú?- kérdeztem .
- Mert az apám az iskola igazgatója!- nevette el magát, de én nem értettem, mi ebben a vicc- Sokan szokták kérdezni, pedig nagyon hasonlítok rá! A hajam színén kívül- mondta elkomolyodva. Egy picit sétálgatni kezdtem a könyvek sorai között. Azelőtt szinte egyáltalán nem olvastam. Nem állíthattam magamról, hogy művelt vagyok...
- Szerintem mehetünk tovább-javasoltam és elindultunk a középső folyosón. Útközben összefutottunk néhány diákkal. Először kifejezetten odajött hozzánk egy narancssárga hajú fazon, aki elég magas volt. Fekete dzsekiben, fehér pólóban volt. Kedves, laza megjelenése volt. Vidámságot sugárzott, ahogy megjelent. Elég feltűnő, mosolygós fickó volt. Elsőre elég szimpi, mint Félix. De mégis más.
- Sziasztok!- köszönt, és oldalba lökte Félixet- Új a csaj?- kérdezte, amit egészen véletlenül meghallottam, majd rám nézett és súgott Félixnek még valamit, de ezt már nem hallottam.
- Hát, szia!- nyújtotta felém kezét az idegen srác.
- Helló!- ráztam meg mosolyogva hosszú csülkét.
- Látom, új vagy itt. Nem bánnád, ha, miután Félix mindent lerendezett, megmutatnám neked az alagsort?- kérdezte döcögősen, amin meglehetősen elmosolyodtam.
- Nem bánnám- adtam értésére, aminek látszólag eléggé örült.
- Na jó szórakozást! Sziasztok!- intett és besétált a könyvtárba. Még a nevét se tudtam. Mindegy, majd elmondja. Mentünk tovább, ahol egy cuki, gödörhajú lányt láttam meg. Azért cuki, mert alacsonyabb volt mint én, és olyan kislányos volt. Kék poncsóban, és lila hosszú nadrágban volt.
 |
| Nem akartam kék poncsót és lila nadrágot rajzolni, ezért kicsit kiszíneztem a valóságot. |
- Nem kell artikulálnod, így is értem. Krisztina vagyok- elég érdekesen beszélt, de érthetően. Erre én- most már normálisan -elmondtam saját nevemet. Örültem, hogy ilyen jól lehet vele beszélgetni, és igen bensőséges, kedves lánynak bizonyult. Én még nem kezdtem el megnyílni neki... attól még féltem.
Mialatt mi beszélgettünk, Félix oda ment egy másik sráchoz. Látszott rajta, hogy idősebb nálam. Fekete, hosszú haja volt, amit coffban hordott. Miután társalgásomat befejeztem Krisztinával, oda mentem Félixékhez. Félix bemutatott Larrynek és elmondta, hogy ő a suli karateedzője. Látszott, hogy irtó erős. Ezenkívül megtudtam, hogy nagyon okos és dobol. Jó kis infó. Vele se beszéltünk sokat, mert végre beértünk a termembe. Megmutatta Félix, hogy hol ülök, és adott egy órarendet. Elmondta továbbá azt is, hogy itt mindenkinek van egy jele, mint az oviban. Ez kicsit nevetségesen hangzott, de hamar beletörődtem. Az én jelem a cékla. Nem tudom, hogy sakkozták ezt ki, de tetszett. Azt mondta, hogy a folyosó végére TILOS menni. Azt ugyen nem árulta el, hogy miért, de azt mondta, hogy hamarosan meg fogom tudni. Na ezen ismételten kiborultam (de csak magamban). Már megint korlátozták a szabadságomat. Hirtelen hatalmas földrengés rázta meg az iskolát. Eltartott legalább egy percig, és 4-es erősségűre becsültem a Richter skálán. Mint később megtudtam, csak a suli rengett, de az is csak belülről, de erről majd később! A földrengés következtében Félix ölébe zuhantam, ami elég ciki volt, eltekintve attól, hogy egy lélek se volt a folyosón. Gyorsan ellöktem magam tőle, habár kellemesen bizsergető érzésem volt. Vágytam a közvetlenségre, de még korán volt hozzá. Miután az első rengés elmúlt, Félix felsegített, és a szobámba küldött. Hihetetlen rémület futott át rajtam. Teljesen megremegtem, főleg mikor beértem a szobámba, és kinéztem az ablakon. Hatalmas vihar tört ki, és elment az áram. Félelmem már teljesen a tetőfokára hágott, mikor ágyamban ülve, párnámat szorongatva átéltem a kisebb, de mindennel együtt már ijesztőbb utórengést. Sajnos mivel nem volt áram, még jobban megijedtem, és elkezdtem fázni. Úgy remegtem, mint a nyárfalevél. A legborzasztóbbak azok a rettenetes nyikorgások voltak. Valószínűleg az épület adta ki őket a földrengés és a vihar következtében. Minden egyes nyikorgásnál azt hittem, valaki, vagy valami megjelenik a szobámban. Már-már kezdtem rémeket látni, mint mikor az ember horror filmet néz, és aztán valamitől eléggé megretten, és nem tud aludni, de végül még is elnyomja az álom. Velem is ez történt. Rettegő lelkem, és testem lenyomta a fáradtság. Magam se tudom, hogyan, de reggel csordultig voltam vidám életerővel, mint tegnap az a srác, akivel találkoznom kellett volna. De most ez sem zavart. Semmi se tudott kiugrasztani stabil lelki egyensúlyomból. Testem azonban elgémberedett, ezért csakhamar vissza is aludtam. Nagyon jól esett szundítani, de végig gyötört a lelkiismeret-furdalás, hogy nem adtam Luckynak enni. Azonban végig mélyen aludtam, amíg..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése