Helló! A nevem Flóra. Történetem egy vonaton kezdődött. Épp az új iskolám felé tartottam. 14 éves voltam, szőke, viszonylag hosszú hajjal. Nem éreztem jól magam. Az a helyzet, hogy addig egy farmon laktam a szüleimmel. Sok pénzünk volt, de aztán Apának egyszer csak honvágya lett (mert ő angol) és szerzett 2 jegyet egy Londonba utazó repülőre és Anyukámmal elutaztak pár évre. Sose volt idejük rám... Mindig magányos voltam. Minden boldogságomat az a hatalmas szabadság jelentette, amit a farm adott nekem. Szerettem magasan fent ülni a házunk tetején, ahonnan messzire el lehetett látni. Akkor éreztem azt a nyugodtságot, ami minden emberi értelmet felülmúlt, és betöltötte lelkemet. Szerettem érezni, ahogy hajamba kap a friss, gyenge szellő. Jó volt ott lenni. Érezni a táj fantasztikus auráját. Néztem a dombokat, és merengtem. Az volt az egyetlen, mi megnyugvást adott háborgó lelkemnek. Zavart, hogy szüleimnek semmi idejük nem volt rám. De a legfájóbb az volt, mikor kiderült, hogy eladósodtak, és csak Londonban, Apám családjánál leszünk képesek tovább élni. Vagyis... csak ők. Beavattak abba is, hogy engem nem szándékoznak magukkal vinni.
Szabadságomat, és egyben az ÉLETEMET kellett magam után hagynom. Hiányzott az a kis szeretet, amit az a táj árasztott rám. Hiányzott, amit a szüleimtől sosem kaptam meg. De nem volt mit tenni, meghajoltam szüleim akarata előtt. Ezért otthagytam a régi sulimat, barátaimat és felvételt nyertem a Crystal Bentlakásos Gimnáziumba.
 |
| Ez lennék én, a naplómban. :) |
- Hová megyünk?- nézett hátra a magas, vidám negyven év körüli férfi a volán mögül.
- A Crystal Bentlakásos Gimnáziumba.- válaszoltam és ezzel együtt becsatoltam magam. Út közben elgondolkodtam azon, milyen lesz egy bentlakásos suli... Úgy képzeltem el, mint egy börtönt, rácsokkal. Sötéten és szigorú, szúrós szemű tanárokkal... Rideg gyerekekkel. Milyen is lehet egy ilyen hely nekem? Elvettek tőlem mindent ami fontos. Egyszerűen úgy éreztem: Borús év előtt állok. Anya azt mondta, csak addig lesznek távol, amíg ezt az évet befejezem. (Már, ha összejön annyi pénz, hogy kifizessük a tartozásainkat...) És ha nem tetszik a gimi, akkor év végén ki irat. Alig vártam! Most viszont még tűrnöm kellett a fogságot...
Lassan megérkeztünk. A vezető intett, hogy száljak ki, és adjam a csomagjaimat, segít becipelni. Kipattantam a kocsiból és, ahogy felálltam, eltátottam a szám: Csodálkozásomra egy hatalmas, bevásárló központhoz hasonlító helyen kötöttem ki. Gyorsan megkérdeztem a takxist, hogy jó helyen dobott-e ki. A válasz egyszerű volt: igen. Lomhán lépkedve bebaktattam a forgó ajtón és körülnéztem. Még mindig bevásárló központos feelingem volt. Odavánszorogtam csomagjaimmal a portára és útbaigazítást kértem egy ott ülő nénitől. A néninek rövid, vörös haja kontyban volt. Nagy kerek, nyakba akaszthatós szemüveget viselt és valami papírlapot nézegetett. Megszólítottam magas hangomon:
- Elnézést, Flóra vagyok, az új diák. Megmondaná...- de itt félbeszakított.
- Itt a kulcs. Jobbra az első szoba a magáé.- nyögte ki, miközben rám se nézett.
- Köszönöm- mondtam, aztán elkezdtem tájékozódni.
Csak akkor vettem észre, hogy minden tele volt virágokkal, a falak pedig festve voltak. Tele volt élénk színnel minden. Jobbra indultam a folyosón. Ahogy beléptem három folyosó tárult elém és jobb oldalt, középen egy kis kék asztal: az volt a porta. A folyosók közül egy előre, egy jobbra és egy balra nézett. Egyértelműen jobbra mentem. Csak pár lépést kellett haladnom, máris elértem a szobám. Még a nevem is rá volt írva az ajtóra. A látottak alapján valami hatalmas szobát vártam, valami luxust. Azonban, amint benyitottam egy kicsi, szürke szobát vettem észre. Láttam, hogy körben, kicsi szekrénykék vannak, fákják világítanak. Igazán ókorinak tűnt ez az egész hely. Egy nagy sóhajtás után letettem a nagy bőröndjeimet és odabaktattam az egyik fákjához, mert láttam rajta egy pókhálót és ilyen piszokban én nem alszom! Odamentem, levettem a fél pár cipőmet a lábamról, és egy nagy suhintással eltakarítottam a pókhálót a pókkal együtt. Az a suhintás véletlenül kicsit nagyra sikerült és az egész fákja megdőlt, én meg a poros földre estem. Nem ütöttem meg magam semmiben, éreztem, hogy csak egy kis rémültség cikázott végig bennem. Gyorsan feltápászkodtam és ekkor vettem észre, hogy a fal kinyílt. Átsétáltam a fal ajtón egy koromsötét szobába és elkezdtem a falon a villanykapcsoló után kotorászni. Amint megtaláltam gyorsan benyomtam és... Na ott volt, amit kerestem. Egy szép nagy szoba, a végében egy hatalmas tv-vel! :) Berendezése olyan volt, hogy amint beléptem, balra egy nagy íróasztal terült el, utána egy kanapé, utána egy üvegasztal, végül könyvespolc, azon a tv. Jobbra egy kisebb konyha, beljebb egy fürdőszoba ékeskedett és végezetül jobbra leghátul egy ágy. A lámpa mellett a plafonról lelógott egy diszkó gömb is! Ez a szoba nem szürke, ez színes volt. A parkettát puha szőnyeg takarta. Olyan varázslatos volt az a hely! Azonnal fogtam magam és kidobáltam a cuccaimat a bőröndből. Rátámadtam a hűtőre, amiben finomabbnál finomabb ételek sorakoztak! Azonnal kiszemeltem egy finom pudingot és kikészítettem magamnak. Közben ide-oda rohangáltam és elhelyeztem különböző tárgyaim itt-ott. - Meg kell hagyni, kicsit bepörögtem. De ahogy megláttam ezeket a dolgokat, késztetést éreztem a kipróbálásukra! - Fogtam magam és a diszkó gömböt is felkapcsoltam. Megláttam még egy szép zenelejátszót és a mögötte sorakozó CD-ket is, és gyorsan feldobtam a hangulatot. Már teljesen kezdtem kikapcsolni, és próbáltam visszaemlékezni, arra a tökéletes, szabadságot nyújtó érzésre, amit a régi házunk tetején éreztem..., amikor megszólalt egy csengő és én leestem a bár székről. Azonnal mentem ki, megnézni mi történt, mert be kell valljam, feldúlt, hogy ilyen pofátlanul megzavarták, nem létező nyugalmamat. Végül is egy iskolában voltam. Minden gépet gyorsan kikapcsoltam és leoltottam a villanyt, majd összekaptam magam és kitörtem a folyosóra. Nagy meglepetésemre egy fehér pici kutya szaladt el a lábaim között, egyenesen be a szobámba. Lassan felfogtam a dolgot: Az a kicsi kutyus biztos bekeveredett valahogy a gimibe és próbálták elkapni. És most berohant a szobámba! Nem a kicsi előszobába, hanem a nagy, lakó szobába, mert nyitva hagytam a fal ajtót. "Jaj ne!"- rezzentem össze. Gyorsan beszaladtam a szobámba és becsaptam magam mögött az ajtómat. Én is elkezdtem kergetni a kutyát ide és oda... "Miért vagyok olyan lassú???"- panaszkodtam a... fene se tudja kinek. De eszem az volt! Arra gondoltam, mi lenne, ha adnék neki valami kaját. Odarohantam a hűtőhöz, kikaptam belőle a csokis sütit és elkezdtem mutogatni neki. Valahogy csak sikerült kicsalogatni az előszobába. Olyan elégedettség áradt szét bennem, miután bezártam a fal ajtót, hogy arra gondoltam: Mi lenne, ha megtartanám... Olyan cuki! Lucky lett a neve. Mivel fiú. "Milyen jó ötlet!"- dícsértem meg magam. Rám is fért egy kis nyugtató vakarcs. Azzal fogtam és megsimiztem a kis Luckyt!
Csak akkor vettem észre, hogy minden tele volt virágokkal, a falak pedig festve voltak. Tele volt élénk színnel minden. Jobbra indultam a folyosón. Ahogy beléptem három folyosó tárult elém és jobb oldalt, középen egy kis kék asztal: az volt a porta. A folyosók közül egy előre, egy jobbra és egy balra nézett. Egyértelműen jobbra mentem. Csak pár lépést kellett haladnom, máris elértem a szobám. Még a nevem is rá volt írva az ajtóra. A látottak alapján valami hatalmas szobát vártam, valami luxust. Azonban, amint benyitottam egy kicsi, szürke szobát vettem észre. Láttam, hogy körben, kicsi szekrénykék vannak, fákják világítanak. Igazán ókorinak tűnt ez az egész hely. Egy nagy sóhajtás után letettem a nagy bőröndjeimet és odabaktattam az egyik fákjához, mert láttam rajta egy pókhálót és ilyen piszokban én nem alszom! Odamentem, levettem a fél pár cipőmet a lábamról, és egy nagy suhintással eltakarítottam a pókhálót a pókkal együtt. Az a suhintás véletlenül kicsit nagyra sikerült és az egész fákja megdőlt, én meg a poros földre estem. Nem ütöttem meg magam semmiben, éreztem, hogy csak egy kis rémültség cikázott végig bennem. Gyorsan feltápászkodtam és ekkor vettem észre, hogy a fal kinyílt. Átsétáltam a fal ajtón egy koromsötét szobába és elkezdtem a falon a villanykapcsoló után kotorászni. Amint megtaláltam gyorsan benyomtam és... Na ott volt, amit kerestem. Egy szép nagy szoba, a végében egy hatalmas tv-vel! :) Berendezése olyan volt, hogy amint beléptem, balra egy nagy íróasztal terült el, utána egy kanapé, utána egy üvegasztal, végül könyvespolc, azon a tv. Jobbra egy kisebb konyha, beljebb egy fürdőszoba ékeskedett és végezetül jobbra leghátul egy ágy. A lámpa mellett a plafonról lelógott egy diszkó gömb is! Ez a szoba nem szürke, ez színes volt. A parkettát puha szőnyeg takarta. Olyan varázslatos volt az a hely! Azonnal fogtam magam és kidobáltam a cuccaimat a bőröndből. Rátámadtam a hűtőre, amiben finomabbnál finomabb ételek sorakoztak! Azonnal kiszemeltem egy finom pudingot és kikészítettem magamnak. Közben ide-oda rohangáltam és elhelyeztem különböző tárgyaim itt-ott. - Meg kell hagyni, kicsit bepörögtem. De ahogy megláttam ezeket a dolgokat, késztetést éreztem a kipróbálásukra! - Fogtam magam és a diszkó gömböt is felkapcsoltam. Megláttam még egy szép zenelejátszót és a mögötte sorakozó CD-ket is, és gyorsan feldobtam a hangulatot. Már teljesen kezdtem kikapcsolni, és próbáltam visszaemlékezni, arra a tökéletes, szabadságot nyújtó érzésre, amit a régi házunk tetején éreztem..., amikor megszólalt egy csengő és én leestem a bár székről. Azonnal mentem ki, megnézni mi történt, mert be kell valljam, feldúlt, hogy ilyen pofátlanul megzavarták, nem létező nyugalmamat. Végül is egy iskolában voltam. Minden gépet gyorsan kikapcsoltam és leoltottam a villanyt, majd összekaptam magam és kitörtem a folyosóra. Nagy meglepetésemre egy fehér pici kutya szaladt el a lábaim között, egyenesen be a szobámba. Lassan felfogtam a dolgot: Az a kicsi kutyus biztos bekeveredett valahogy a gimibe és próbálták elkapni. És most berohant a szobámba! Nem a kicsi előszobába, hanem a nagy, lakó szobába, mert nyitva hagytam a fal ajtót. "Jaj ne!"- rezzentem össze. Gyorsan beszaladtam a szobámba és becsaptam magam mögött az ajtómat. Én is elkezdtem kergetni a kutyát ide és oda... "Miért vagyok olyan lassú???"- panaszkodtam a... fene se tudja kinek. De eszem az volt! Arra gondoltam, mi lenne, ha adnék neki valami kaját. Odarohantam a hűtőhöz, kikaptam belőle a csokis sütit és elkezdtem mutogatni neki. Valahogy csak sikerült kicsalogatni az előszobába. Olyan elégedettség áradt szét bennem, miután bezártam a fal ajtót, hogy arra gondoltam: Mi lenne, ha megtartanám... Olyan cuki! Lucky lett a neve. Mivel fiú. "Milyen jó ötlet!"- dícsértem meg magam. Rám is fért egy kis nyugtató vakarcs. Azzal fogtam és megsimiztem a kis Luckyt!
Tök jó lett! Hamar kövit!!!!!
VálaszTörlés